Nem fellebezett

Életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték Josef Fritzlt

Életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte csütörtökön a St.Pölten-i tartományi bíróság az "amstetteni rémként" emlegetett Josef Fritzlt, aki csaknem 24 éven át bezárva tartotta és vérfertőző viszonyra kényszerítette a lányát.

_{2009.03.19 16:01MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Előzőleg az esküdtek valamennyi vádpontban - gondatlanságból elkövetett emberölésben, nemi erőszakban, vérfertőzésben, súlyos kényszer alkalmazásában, személyes szabadság korlátozásában és rabszolgasorsban tartásban - egyhangúlag bűnösnek mondták ki a vádlottat.

A nyolc esküdtből és a három hivatásos bíróból álló testület egyszersmind úgy rendelkezett, hogy a személyileg és lelkileg súlyosan torzult, de büntetőjogi felelősségének tudatában lévő hetvenhárom éves férfit utalják be az abnormális elítéltek számára fenntartott elmegyógyintézetbe.

Még mielőtt ismertették volna vele eljárási jogait, Fritzl magához ragadta a szót, és tiszta, erős hangon közölte: tudomásul veszi az ítéletet, és ügyvédjével egyetértésben nem kíván élni a fellebbezés lehetőségével.

A vezető bíró ennek fényében bejelentette, hogy az ítélet tüstént jogerőssé vált. Rudolf Mayer ügyvéd a tárgyalást követően újságíróknak csupán annyit mondott: azután, hogy védence előző nap minden vádpontban elismerte bűnösségét, kétség sem lehetett a büntetés jellege és mértéke felől. A végzettségét tekintve mérnök férfi világszerte nagy port felvert ügye tavaly áprilisban pattant ki.

Akkor derült fény arra, hogy Fritzl hét gyermeket nemzett a betonbunkerbe zárt, az idén negyvenhárom éves Elisabethnek. Az egyik csecsemő - egy ikerpár tagja - azonban háromnapos korában megbetegedett és meghalt, holttestét a férfi saját bevallása szerint egy kályhában elégette, a hamvakat pedig a kertben elásta.

Elisabeth és három gyermeke az apjuk által épített föld alatti tömlöcben sínylődött tavaly tavaszig, anélkül, hogy valaha is láttak volna természetes fényt. Három másik gyereket - két lányt és egy fiút - a "nagyszülők" magukhoz vettek: ők úgy nőttek fel, hogy még csak nem is hallottak testvéreikről.

A két és fél évtizeden át tartó gaztettről sem a vádlott feleségének, sem közös gyerekeiknek - összesen heten vannak, Elisabeth a harmadik legidősebb - még csak sejtelmük sem volt. A mérnök azonban nemcsak a családját vezette félre, hanem a környezetét és a hatóságokat is megtévesztette.

A legsúlyosabb büntetési tételt, az életfogytig tartó szabadságvesztést a bíróság az emberölés vádpontja alapján mondta ki, ugyanis az osztrák jogrendben nincs lehetőség az egyes vádpontokban kiszabott büntetések összevonására. Az ügyész záróbeszédében külön felhívta a figyelmet arra, hogy maga Fritzl is elismerte: semmit sem tett a beteg csecsemő életének a megmentésére. Christiane Burkheiser értelmezése szerint az orvosi segítséghívás elmulasztásával szándékosan és tudatosan járult hozzá az újszülött halálához.

Az áldozatok - a feleség és a gyerekek, Elisabethet is beleértve - saját érdekükre hivatkozva előre közölték, hogy nem kívánnak sem tanúskodni, sem megjelenni a tárgyaláson.

A vádlottat felvételről szembesítették az áldozatok, elsősorban is Elisabeth által elmondottakkal. Fritzl azután változtatta meg korábbi, csupán részleges beismerésen alapuló álláspontját, és vállalta bűnösségét az összes vádpontban, hogy a tárgyalás második napján, kedden az esküdtek előtt lejátszották a vallomásokat rögzítő, mintegy 11 órát kitevő felvételt. Sajtóberkekben mindazonáltal továbbra is találgatják, vajon nem inkább annak tudható-e be a férfi hirtelen pálfordulása, hogy - miként azt a Kurier osztrák lap felröppentette - Elisabeth titokban mégiscsak megjelent a tárgyalóteremben, és látványa megrázó hatást gyakorolt az apjára.

Az újság értesülését hivatalosan nem erősítették meg.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter