A harmadik legnagyobb politikai erő nem sört vedel

Egy "teaparti", amely átrajzolhatja Amerika politikai arculatát

Még nehéz megjósolni, hogy milyen eredményt ér el az amerikai novemberi időközi választásokon a konzervatív Tea Party mozgalom, de jelenleg ez a harmadik legnagyobb támogatottságú politikai erő az Egyesült Államokban.

_{2010.03.21 13:57}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

A Rasmussen Reports közvélemény-kutatásának március 15-én közzétett eredménye szerint a Tea Party a maga 21 százalékával alig marad el a republikánusok 27 százaléka mögött (a demokraták 34 százalékon állnak).

Decemberben a mozgalom még megelőzte Amerika nagy múltú konzervatív pártját. A mozgalom gyökereit arra a konzervatív elégedetlenségre vezetik vissza, amelyet még a republikánus elnök, George W. Bush intézkedései váltottak ki, amikor a recesszióban mentőcsomaggal sietett a bajba jutott bankok, valamint a General Motors és a Chrysler segítségére.

Utóbbiakban a Barack Obama vezette demokrata adminisztráció állami részesedést szerzett, és elődjénél is nagyobb szabású kormányzati beavatkozást hajtott végre a pénzügyi szektorban.

Noha a közgazdászok többsége egyetért azzal, hogy amerikai kormányzati és jegybanki beavatkozás nélkül a recesszió nagy valószínűséggel gazdasági világválsággá súlyosbodott volna, a Tea Party követői azt tartják, hogy az alapító atyák nem gyámkodó államként képzelték el Amerikát. Az utolsó csepp a pohárban Obama egészségügyi reformjának meghirdetése volt, amely a meggyőződéses konzervatívok szerint egyenesen "szocialista". Nem sokkal az új elnök beiktatása után Rick Santelli üzleti szerkesztő a CNBC gazdasági tv-csatornán 2009. február 19-én kifakadt a bajba jutott ingatlantulajdonosok megsegítése ellen. Javasolta, hogy júniusban Chicagóban tartsanak teapartit a kormányzati segélyezések ellen.

A kezdeményezés nevében és "lázadó" szellemében az 1773-as bostoni teadélutánra utalt, amikor indiánnak maszkírozott amerikai zendülők a tengerbe szórták az anyaországból,Angliából érkezett tearakományokat. Így tiltakoztak azellen, hogy az angolok anélkül adóztatják meg gyarmataikat, hogy Londonban parlamenti képviseletet biztosítottak volna a számukra. Santelli felhívása nem várt eredményt hozott. Az ötletet a Twitteren felkapta egy konzervatív csoport, majd egy február 20-i konferenciabeszélgetés nyomán február 27-én az ország 48 pontján 35 ezer ember verődött össze.

Az április 15-én megtartott második fordulón már 850 helyszínen 1,2 millió ember találkozott. A mozgalomnak mára mintegy 1200 helyi csoportja jött létre, és olyan jelentős, a republikánus pártvezetéstől elfordult konzervatív alapítványok és csoportosulások támogatják, mint a FreedomWorks, az American Majority vagy az Our Country Deserves Better (Hazánk jobbat érdemel). A gépezetnek, amely ennek ellenére túlnyomórészt magánszemélyek adományaiból tartja fenn magát, mindössze két fizetett országos koordinátora van.

Rövid élete alatt a Tea Partynak már sikerült végrehajtania egy bravúrt: Massachusetts államban a mozgalom segítségével nyerte el Edward Kennedy megüresedett mandátumát a republikánus Scott Brown. A politikai erő azonban annak ellenére, hogy támogatóinak négyötöde az ellenzéki párt volt vagy jelenlegi tagjai közül kerül ki, elhatárolódik a republikánusoktól, és nemcsak a demokratákban látja az ellenfelet.

Az időközi választásokra készülve olyan "saját" mérsékeltek kerültek a partizók célkeresztjébe, mint John McCain volt elnökjelölt. Egykori társa, a 2008-as választás republikánus alelnökjelöltje, Sarah Palin viszont a kedvencek egyike.

A Tea Party még nem döntötte el, hogy voltaképpen mit is szeretne igazán: átvenni és konzervatív irányba tolni a republikánus párt vezetését, avagy önálló erőként fellépni.

Csoportjai helyi szinten döntik el, hogy támogatják-e valamelyik konzervatív jelöltet, avagy saját emberüket indítják el - többnyire a republikánusok, de olykor a demokraták színeiben. A mozgalom erejét így nem könnyű pontosan felmérni.

Az elemzők véleménye megoszlik a Tea Party jövőjét illetően. Van olyan szakértő, aki 2012-re várja a mozgalom erejének tetőzését, mások viszont rámutattak, hogy a kétpárti amerikai politikai rendszerben nem volt még olyan harmadik politikai erő, amely hosszú időn át talpon tudott volna maradni.