Úton a világbéke felé? - csendesedni látszanak a háborús konfliktusok

Egy nemrégiben megjelent tanulmány meglepő képet fest a háború és béke 21. századi helyzetéről: a jelentés szerint a fegyveres konfliktusok száma 1992 óta közel negyven százalékkal csökkent.
_{2005.10.18 12:58, Forrás: ma.hu}

A másik, nagy horderejű megállapítás pedig, hogy a fajellenes és emberi jogok ellen irányuló cselekmények szinte megszűntek. A terrorizmus az erőszak egyetlen formája, amely elterjedőben van: ez egy valóban komoly fenyegetés, ami azonban még mindig kevesebb áldozatot követel, mint egy nyílt hadviselés.

Az öt kormány által finanszírozott első, "Human Security Report" címet viselő jelentés állítása szerint a háborús cselekmények csökkenésének két fő oka a hidegháború vége, és a Szovjetunió 1991-es felbomlása volt. Ez véget vetett a Nyugat és Kelet országai között fennálló ideológiai vitáknak, megszüntette a fejlődő országokban folyó háborúk pénzügyi támogatását, és ami a legfontosabb: lehetővé tette, hogy az ENSZ először legyen képes alapítói szándékának megfelelően cselekedni. "Az elmúlt évtizedekben a globális biztonság jelentős mértékben, de nem előre jelezhető módon javult." - állítja a jelentés, mely szerint a fajellenes cselekmények, polgárháborúk és nemzetközi válságok száma hirtelen és nagymértékben csökkent.

Felhívja ugyanakkor a figyelmet, hogy a globális biztonság ilyen nagymértékű javulása még nem ad okot az elégedettségre. Példaként hozza fel a világban még kb. hatvan különböző helyen folyó háborút, külön kiemelve az iraki, és Szudán Darfour tartományában fennálló fegyveres konfliktusokat "melyek tovább növelik a halálos áldozatok számát." A 2003-as iraki megszállás során meghalt emberek számát a jelentés 8300 körülire teszi, azonban nem ad becslést a darfouri lázadások áldozatairól. Más csoportok egyébként ellentmondásos adatokat közölnek az Irakban elhunytak számáról. Az Egyesült Államok és koalíciós partnerei nem vezetnek efféle nyilvántartást, az iraki statisztikákról pedig később bebizonyosodott, hogy azok vaktában készültek. Egyes brit hivatalnokok szerint pedig egyik forrás adatai sem tekinthetők megbízhatónak.

Andrew Mack professzor, a vizsgálat vezetője szerint jelentős változás mutatkozik az 1950 és 1970 közötti hatalmas méretű háborúkhoz képest, melyeket több millió fős haderő vívott hagyományos fegyverekkel. "A mai háborúk többnyire kis területen zajlanak, jobbára csak kisebb konfliktusokat okoznak. Gyakran meglehetősen brutálisak, és sok civil áldozatot is követelnek, azonban a halottak száma még így is jelentősen kevesebb, mint ezelőtt" - hangsúlyozta a szakember. Amellett, hogy a fegyveres konfliktusok száma 40 százalékkal csökkent, a legalább ezer áldozatot követelő harcok száma még drámaibb mértékben, 80 százalékkal lett kevesebb. A jelentés másik örömteli megállapítása, hogy a nemzetközi válságok száma (melyek a legtöbb háború kirobbanásának fő okai voltak) szintén több mint hetven százalékos csökkenést mutat az 1981 és 2001 közötti időszakban.

Az 1994-es ruandai, és az 1995-ös srebrenicai tömegmészárlások ellenére jelentősen zuhant a vallási, etnikai vagy politikai hovatartozás miatt elkövetett háborús cselekmények száma is: a jelentés szerint az 1988-as csúcsértékhez képest 2001-re mintegy 80 százalékkal csökkentek az efféle tömeggyilkosságok. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy 1988-ban véget ért a rendkívül véressé fajult háború Irak és Irán között; ebben több százezer kurdot öltek meg, vagy száműztek Irak északi területeiről.

A tanulmány arra is kitér, hogy a háborús cselekmények áldozatainak száma 1950 óta (tehát a II. világháború vége után öt évvel kezdődően) folyamatosan, bár nem egyenletesen csökken. "1950-ben -ami a legrosszabb év volt ilyen szempontból- egy átlagos háborús konfliktus 37.000 ember életét követelte." - mondta Mack. "2002-re ez a szám 600 főre csökkent ami, óriási és igen pozitív változás. A háború utáni időszak több száz év óta a leghosszabb ideig tartó békét hozta a nagyhatalmak között, és a megkísérelt katonai puccsok száma is jelentősen, mintegy negyven százalékkal csökkent.

Mack professzor, aki az egyik kanadai egyetemen működő Human Security Center (kb. "Központ az emberiség biztonságáért") elnevezésű intézet vezetője elmondta: a jelentés alapjául a svédországi Uppsala egyetemén működő háborús adatokat elemző központ adatai, valamint egyéb források szolgáltak. Elmondása szerint ezek a statisztikák a jelenlegi legjobbak közé tartoznak, hangsúlyozta azonban, hogy a jelenleg is folyó háborúk adatait nagyon nehéz beszerezni. "Soha nem bízhatunk egyetlen számban. Amiben bízhatunk, azok a trendek" - hangsúlyozta a professzor, aki egyébként 1998 és 2001 között Kofi Annan ENSZ főtitkár vezető stratégiai tanácsadójaként is tevékenykedett.

A háborúk csökkenésének okait vizsgálva Mr. Mack megjegyezte, hogy a legtöbb gyarmatosító háború az 1980-as évek elején végetért, a hidegháború befejeztével pedig csökkent a kapitalista és kommunista országok között fennálló feszültség is. A szakember azonban a javulás legfőbb okát az ENSZ liberalizációjában látja. "Azzal, hogy a Biztonsági Tanács munkáját nem bénította meg többé a hidegháborús politika, az ENSZ jelentős előrelépést tudott felmutatni a konfliktusok megelőzése, a béketeremtés és a háború utáni béke helyreállítása terén az 1990-es évek elején." - mondta. Egy korábbi tanulmány szerint az ENSZ béketeremtési kísérleteinek mintegy kétharmada volt sikeres, de a pesszimistább becslések szerinti 40 százalékos arány is sokkal jobb, mint az 1990-es éveket megelőző időszakban, mikor gyakorlatilag semmi konkrét lépés nem történt ilyen téren.